Prim Hírek

Néhány éve söpör végig a világon az igazi szelfiőrület. De ki gondolta volna, hogy már jó néhány évtizeddel ezelőtt is önmagát fotózta egy angol ejtőernyős katona, vagy éppen a másodikként Holdra lépő űrhajós.

 

Aczél Petra szerint maga a fotózás a Kodak kultúra idején vált igazán népszerűvé, de az újabb áttörést a digitális fényképezőgépek megjelenése hozta el. „Amikor a ’90-es évek végén betör a digitális korszak a fényképezésbe, akkor már nem volt kérdés, hogy mit, mikor és hányszor fényképezzünk. A képhez való viszonyunkban már nincs szelekció. Meg kellett találni a témában újra a központot és hát mi a legegyszerűbb téma? Saját magam” – magyarázta a Budapesti Corvinus Egyetem intézetigazgatója az M1 Médiaklikk című műsorában.

„Egyre jobban szeretjük magunkat nézni”

Innen pedig már csak egy lépés kellett a szelfi igazi áttöréséig, hiszen az előlapi kamerákkal felszerelt mobiltelefonokkal megszűntek a határok. „Az érdekessége ennek a jelenségnek valóban az, hogy már régen nem a helyszín a fontos. Két mozzanata van, ami fontos: a megörökítés gesztusa és a személyiség. Egy 2013-as kutatás szerint ezek az új technológiák és ezek az új színterek, amelyeken megnyilvánulunk, öt változást jelentenek vagy váltottak ki a személyiségünkben. Ezek közül az egyik a narcisztikusság, tehát, hogy egyre jobban szeretjük magunkat nézni. A másik pedig a regresszió, a kamaszkorba és gyerekkorba visszasüppedő regresszió, amikor mindig úgy hisszük, hogy a világ is minket néz” – mondta Aczél Petra.

Alapvető igényünk, hogy megmutassuk magunkat

Az emberek mindig is szerették fotón megörökíteni magukat és a környezetüket. A pszichológus úgy véli, alapvető igényünk, hogy megmutassuk magunkat másoknak. „Régen a korzón sétáltak azért, hogy megmutassák, milyen a ruhájuk, milyen az új kalapjuk, kikkel barátkoznak. Manapság egy kattintással akár több ezer ember is lát valamit. De ez csak a külső dolgokat ragadja meg. Tehát jellemzően azt tudjuk lefényképezni, hogy éppen milyen a hajunk, milyen a sminkünk, hol járunk, mit eszünk és hogy ezzel a fényképezéssel, a szelfizéssel nagyon a külső dolgokra irányul a figyelem” – mondta Udvardi Judit, klinikai szakpszichológus.

Azért, hogy elérjük mások figyelmét, képesek vagyunk kiszínezni, retusálni a valóságot. Ma már ezernyi lehetőségünk van arra, hogy úgy alakítsuk saját szelfinket, hogy az a lehető legtökéletesebbnek hasson. Ezáltal egy, a valósághoz talán már nem is hasonlító képet mutatunk magunkról a virtuális térben.

Ahelyett, hogy megélnénk az eseményeket, „csak fotózunk”

A pszichológus szerint emellett másik nagy probléma, hogy a történések valódi megélése helyett inkább a fotózással foglalkozunk.

„Nincs üresjárat, nincs lötyögés, hanem bármikor, amikor egy pár percük van, akkor pörgetik a képeket, pörgetik a mások által feltett tartalmakat. Szóval ez a személyiség-fejlődésre nincs jó hatással, mert ekkor is csak a külsőben élnek, illetve folyamatos összehasonlítással a másikkal. Friss amerikai kutatás szerint, akik sok időt töltenek a Facebookon, azok állandóan összehasonlítják a külsejüket a barátaikkal és az az érzésük támad, hogy ők mindig alulmaradnak” – mondta Udvardi Judit.

Egy profi fotós szerint az, hogy szinte mindenkinek a zsebében van egy fényképezőgép, még nem jelenti azt, hogy mindenki tudja is használni. „Semmiképpen sem nevezném fotográfiának a szelfit: ezek maximum fotográfiai eszközökkel készült képek. Természetesen tökéletesen öncélú az egész, mert arról szól, hogy az alany vagy a képen szereplő egyének a közösségi oldalakon megmutassák, milyen szuper helyeken vannak, és hogy mit csinálnak” – mondta Kálló Péter.

Azonban érdemes ezt óvatosan tenni, a szelfikészítés ugyanis veszélyes hobbi. Idén több ember halt meg szelfizés közben ügyetlenkedve, mint cápatámadásban.

 

Forrás: M1/Médiaklikk / hirado.hu