Prim Hírek

Az Európában, a Közel-Keleten és Afrikában élő 6–12 évesek körében elvégzett felmérés alapján a gyerekek valamivel több mint fele szeretné, ha kedvesnek gondolnák a többiek. Ehhez képest óriási arányuk, 92 százalékuk saját bevallása szerint mindennap véghezvisz legalább egy jócselekedetet.

Kétharmaduk játszik a társaival, 59 százalékuk pedig megosztja a kedvenc csemegéjét másokkal. Szinte holtversenyben jön egymás után a következő három válasz: a lurkók fele leggyakrabban játszani invitál valakit vagy áthívja magához egy társát; megölel valakit; illetve segít valakinek, aki megsebesült.

A jótettek helyszínéül az esetek kétharmadában az iskola szolgál, majd az otthon következik hatvan százalékkal. A gyerekek legtöbbször a szüleikkel tesznek jót (68 százalék), utánuk jönnek a barátok 58 százalékkal. A 6–12 évesek öthadotát a szüleik inspirálják arra, hogy jót tegyenek másokkal, míg egyharmadukat a nagyszüleik, ötödüket a testvéreik, a barátaik vagy a tanáraik. A szülők nemcsak példamutatásban elsők, hanem mint példaképek is. A gyerkőcök 88 százalékánál ők a kedvesség megtestesítői.

Abban jobban megoszlott a gyerekek véleménye, hogy mit gondolnak a legkedvesebb cselekedetnek. Minden nyolcadik válaszoló az ölelést mondta, ezt követi egy hangyányit lemaradva a sebesülteknek való segítségnyújtás. Minden kilencedik megkérdeztett szerint a legnemesebb tett az, ha olyasvalakivel töltünk együtt időt, aki nincs jól, egyedül érzi magát. A gyerekek tíz százaléka azt válaszolta, a legnemesebb cselekedet, ha beszélgetünk valakivel, aki magányos.

Jó tett helyébe jót várj, avagy a kedvesség kedvességet szül! Fontos tanulság, hogy a gyerekek fele akkor érzi, hogy jót kell tennie, ha valaki kedves vele. A szülők szerepe az ösztönzésben is nagy: sokan úgy válaszoltak, hogy akkor kedvesek, ha a szüleiktől is ezt látják (42 százalék) vagy a szüleik erre bátorítják (37 százalék).

A kutatás négyezer résztvevővel készült. A válaszok az országokat összehasonlítva hasonlóan alakultak.